A koaxiális kábel belülről kifelé négy rétegre oszlik: középső rézhuzal (egy tömör vagy többszörös sodrott huzal), műanyag szigetelő, hálós vezetőréteg és huzalköpeny. A központi rézhuzal és a hálós vezetőréteg alkotja az áramhurkot. Mivel a központi rézvonal és a hálós vezetőréteg koaxiális kapcsolat.
A koaxiális kábelek egyenáram helyett váltakozó áramot vezetnek, ami azt jelenti, hogy másodpercenként többszörös áramváltás történik.
Ha egy normál vezetéket használnak a nagyfrekvenciás áram továbbítására, a vezeték antennaként fog működni, amely rádiót továbbít a szabadba.
A koaxiális kábelt ennek a problémának a megoldására tervezték. A központi vezeték által kibocsátott rádiót a hálós vezetőréteg választja el, amely a földeléssel vezérli a továbbított rádiót.
A koaxiális kábelekkel az a probléma, hogy a központi vezeték és a hálós vezetőréteg közötti távolság nem állandó, ha a kábel egy része összenyomódik vagy eltorzul, ami a belső rádióhullámok visszaverődését okozza a küldő forrás felé. Ez a hatás csökkenti a fogható jel teljesítményét. A probléma megoldására egy műanyag szigetelőréteget adnak a központi vezeték és a hálós vezetőréteg közé, hogy a köztük lévő távolság állandó legyen. Ez a kábelt is merevebbé és kevésbé rugalmassá teszi.