A kábeltelevíziós analóg jelátvitelre szolgáló koaxiális kábelrendszer szélessávú koaxiális kábelként ismert. A "szélessávú" szó az iparban a 4 kHz-es szélessáv arányát jelenti. A számítógépes hálózatokban azonban a „szélessávú kábel” minden olyan kábelhálózatot jelent, amely analóg jeleket használ az átvitelhez.
A szabványos kábeltelevíziós technológiát használó szélessávú hálózat 300 MHz-ig (gyakran 450 MHz-ig) használhatja a frekvenciasávot; az analóg jel használatából adódóan az interfészen elhelyezett elektronikus eszközre van szükség, hogy a hálózati bitfolyamot analóg jellé vigye be, és a hálózat jelkimenete bitfolyammá alakul.
A szélessávú rendszerek több csatornára oszthatók, és a televíziós műsorszórás általában 6 MHz-es csatornákat foglal el. Mindegyik csatorna használható televíziós, CD-minőségű, hang (1,4 Mb/s) vagy 3 Mb/s digitális bitfolyamok szimulálására. A televízió és az adatok keverhetők és egyetlen kábelen továbbíthatók.
Az egyik fő különbség a szélessávú rendszerek és az alapsávi rendszerek között az, hogy a széles sávú rendszerek a jelek időszakos erősítését igénylik a széles lefedettség miatt. Ezek az erősítők csak egy irányba képesek továbbítani a jeleket, így ha a számítógépek között erősítő van, akkor a csomagcsomagokat nem lehet oda-vissza továbbítani a számítógépek között. A probléma megoldására kétféle szélessávú rendszert fejlesztettek ki: duplakábeles rendszert és egykábeles rendszert.